Leteltek a hetek és visszamendtem az ideggyógyászatra a nem-is-basedow-os szemeimmel. Ismét Hertel teszt.

Még mindig duplán látok, csak annyi történt hogy megtanultam korigálni a szemeimmel a kettős képet szemtornával. A kettős képet utánállítom. Vicces volt amikor a doktornő megkérdezte hogy meg van még? és zavar? :) nem ezért szívok fél éve mert nem zavar. Mehetek kontrasztos MR vizsgálatra. Persze 3 hónapra adják az időpontot szóval majd hívnak. Erre kíváncsi leszek mert azóta már eltelt 2 hónap.

A legutóbbi vérvétel rosszabb eredményt mutatott. Igaz csak 3 tizeddel van az érték felett én azért érzem hogy néha rámtör a kómaszerű fáradtság. De miért van ez? Állandóan ezen jár az eszem. Sokat kajázok félre az igaz, sőt sörözni is szoktam :) Visszatértem a tápkiegekre is, talán ez a baj? Vagy stresszelek? Eltelt 8-9 hónap, voltam PM túlműködő, Basedow kóros, PM alulműködő és most vállrángatós kóros vagyok. Minden orvos csak tippelget, találgat. Látom az arcukon hogy nem lesz itt huszárvágás.

Eltelt az a bizonyos 6 hét. Mi változott?

Elértem hogy már hetente 3x tudok edzeni. A diétát tartom, BÁR! néha csalok. Egy kis csoki egy kis ez-az :) DE a kicsi itt tényleg kicsi. Csak hogy az élet elviselhetőbb legyen. Nagyon jó érzés volt lemenni elsőre a futópályára.

Amikor kezdődött az egész és majd megdöglöttem a pályán a PM túlműködés miatt és nem jósoltak fényes jövőt, akkor elbúcsúztam a pályától is. Kitudja mikor jövök én ide legközelebb és csak ez volt a fejembe hogy évekről beszél mindenki. 7 hónap telt el és itt vagyok megint. Persze túl sokat nem bírok de ez az egész a lépésről lépésre haladásból áll. Kísérlezetek hogy milyen táplálék kiegészítőt bírok jól emészteni.

Sajnos a régi bevált dolgokat ellehet felejteni.

Alig vártam hogy egymás után elhagyjam a kurva gyógyszereket. Szükség volt rájuk de már nagyon utálom hogy minden reggel egy marék tablettát kell beszednem. Sosem szedtem semmiféle gyógyszert, max savlekötőt, meg viatminokat. Úgyhogy ez a sok rohadt tabletta és a mellékhatásaik nagyon betették a kaput.

A havontkénti vérvételem csupa jót mutatott. A hormonszintek ideális értékeket mutattak. Az autoimmn gyulladás eltűnt és jobban is éreztem magam.

Az egyik endo-doki el is búcsúzott hogy meggyógyult- és mosoly. A Medrolt és a Nootropilt pedig tegyem le. A másik csak a Medrolt javasolta elhagyni. De hát ez nem egyszerű feladat, azonnal nem is lehet. Ja! és diétáznom sem kell már... persze csak az egyik szerint :) Hát jó a Medrolt szépen leépítem, amúgy is már fél éve szedem és persze felgyorsította a gyógyulási folyamatokat, de a szememhez nem sok köze volt.

Tulajdonképpen mi történt? Diétázok, edzek, ha érzem hogy baj van megállok.

De tényleg megállok, akárhol vagyok. Ha úgy érzem hogy nekem most az lenne jó hogy leüljek akkor leülök. Ha valaki idegesít, kikapcsolom. A lehető legkevesebb negatív ingert eresztek csak be. Persze ez nem elkerülhető, de erre kell törekedni. A PM betegségnek a stressz az okozója. Legalább is nálam, meg persze a hajlmosság is megvolt.

Próbálok többet sportolni. Mivel még nem bízok a teljes gyógyulásban és a tejcukor megbosszulja magát, ezért Borsó és marha fehérjéket iszok. Ezekkel emésztési gondom nincs. Minőségben és ízben a tejsavó alatt vannak, de a tejsavó önmagában is képes megemelni az inzulin szintet. Néha csalok! Azért megtaláltam a magas kakaó tartalmú és kevés cukortartalmú csokikat és ha csak egy kicsit is, de minden nap ettem. Az alkohol sem ajánlott és éreztem is hogy egyrészt alkohol fogyasztás után másnap nem vagyok fényesen, másrészt hogy 1 sörtől is teljesen elálmosodtam.

Elmentem az Országos Ideggyógyászati Intézetbe hogy megnézze egy sokadik szemész a szemeimet. Mivel ő egy szakmában híres valaki ezért sokat vártam tőle és nem egy vállrándításra számítottam. Hát pedig ezt kaptam :)

A doktornő szerint a betegségem nem endokrint jellegű, ez nem is Basedow. Valóban kettőt látok, ez bebizonyosodott, hurrá! DE akkor mi is bajom? Válasz nincs. Ugyanazok  tüneteket, pajzsmirigy betegségem van, de mégsem Basedow. Jöjjek vissza 6 hét múlva, hátha elmúlik. Ha nem, akkor mehetek MR-re de ezúttal már kapok kontraszt anyagot is. Ez azért jó mert agyi aneurizmák vagy agyvérséz blabla kiderülhet. Nemm indegy ha valami nyomja az agyamban a látás. Magától úgy hogy nem csinálok semmit, tuti nem fog elmúlni. Elkezdtem feszegetni a határaimat és a szememet is. Az utóbbit nem csavarhúzóval hanem szemtornálval. Ez eleinte nem volt valami kellemes.

Abducens ideg gyengeség, bénulás. Ennyit tudtam meg. Létezik az hogy PM beteg leszek, jönnek a szempanaszok mint rendesen, megeggyeznek a Basedow kórképével és van olyan szerencsém hogy nem is az hanem egy teljesen külön betegség?

Elkezdtem olvasni a netet ismét. Itt jegyzem meg hogy van aki azt mondja hogy nem kell olvasni mert akkor csak rosszabb lesz. Én ennek nem vagyok híve hogy boldogság = tudatlanság. Én tudni akarom hogy mi a baj, mert csak akkor lehet tudni hogy merre induljunk.

Amikor kiderült hogy mi a bajom, elhatároztam hogy nem 5 év meg nem is 2,5 fél hanem max 1 év lesz az amit ezzel a szívással fogok tölteni. Bár erre nem kaptam bíztatást egy orvostól sem. Sőt! 'ez egy hosszú ismerettség lesz' Mondta az endokrinológusom.

Megy a diéta, eljárok edzeni amennyit tudok (ez jelenleg csak 2-3 /hét) próbálok nem vissza esni. A leleteim egyre jobbak lettek. Az orvosom gondolkodva nézegette a laboromat hogy valamitől gyógyulok.  itt lehet egy anti tpo eredmény kép. Akkor jó úton járok! A sok hitetlenkedő, sajnálkozó arc jutott eszembe: jaj szegény!

Két féle emberrel találkoztam. Az egyik sajnálkozik, pláne aki ismert előtte is. A másikat pedig kurvára nem érdekli. Sem a betegség, sem én. (szerintem úgy általában semmi)

Az első kategóriát egy idő után már megmosolygom, mert érzem a visszatérő erőt magamban. A másik csoport az ami majd a saját kárán tanul. Nagyon sok ember küzd ezze la betegséggel Magyarországon is. Sok ezres tömegről beszélünk. Az én környeztemben is jó pár nőről derült ki hogy érintett. Amíg az ember nem tudja milyen betegnek lenni, addig mondhatsz neki bármit, nem fogja érteni.

Kardiológiára akartam elmenni. Kíváncsi voltam hogy mennyit károsodott a szívem. A házi orvos nem akart adni beutalót, mert úgy sincs semmi baja. Azért jó tudni hogy nálunk olyan orvosok is vannak, akik ránézésre is tudják a diagnózist. Mivel már aránylag normálisan edzettem és votl hogy megszédültem, vagy hogy lekellett ülnöm, úgy voltam vele hogy inkább akkor intézem magamnak, minthogy infarktust kapjak vagy ilyesmi. A pulzus mérőmet szinte minden helyzetben használtam már. Olyanban is amit nem részletezek inkább :)

A szívemnek nem lett baja, hurrá. Persze a fulladás, szédülés ettől még megmaradt.

Közben kiderült hogy örökletes nálam a PM betegség. Előkerült egy nagynéném akinek volt PM betegsége. Nála ez tényleg eltartott évekig. ill. további kérdezősködés utána a nagymamáról is kiderült hogy volt beteg. Szegény mamát már nemtudom megkérdezni. De elmondások alapján volt neki strumája is lánykorában.

Elmúlt. Ez volt a beteségeik kórtörténete. Elég nehezen tudom elképzelni. Amikor nem is olyan rég még olyan szarul voltam hogy a fekvés sem ment. Hihetetlen. Ezek szerint van egy genetikai örökségem is,ami segíthet a gyógyulásban.

Közben eljött azaz időpont amit még egy kórházba kaptam fél éve. Ha már kivártam, elmegyek, mi bajom lehet.

Fé évre... kaptam..időpontot... tetszik érteni,ugye? :)

A doktornő végignézte a leleteimet. A lényeg: szerinte ez nem is Basedow. Akkor mi? Ja hát azt nem tudjuk, de az Országos Ideggyógyászati Intézetben rendel egy szaktekitély, majd ő megmondja. ÉS szerinte a kajának ehhez semmi köze! Teljesen jók az eredményeim. Biztos hogy a kajának van hozzó köze basszameg, mert amióta diétázok jobbak az eredmények és én is jobban vagyok. Eszembe jutott hogy amikor még cukor terhelésen voltam és panaszkodtam az első doktornak, azt mondta hogy kivoltam száradva, azért voltam rosszul.

-Dehát reggel ittam teát! (cukor,koffein és minden mentes)

-Áhhá, ez volt a baj mert vizet kellet volna!

Tehát van itt két orvos akik külön dolgokat mondanak. Magamra kell hallgatnom, ismét bebizonyosodott. A kettőt fogom ötvözni és figyelni mit mond a szervezetem.

Jód.

Ez a kedvenc téma. A jód nem dísz, szüksége van a szervezetnek rá. Eltelt 7 hónap lassan és még most sem tudom hogy mennyi jódot kellene bevinnem. A jód elhagyásától is kialakulhat a betegség, struma alakulhat ki (az a bumszli a nyakon). Viszont a jód túlzott bevitele is betegséget okozhat.Minél többet olvas az ember, annál több álláspont lesz hogy miért kell vagy nem kell a jód. Sőt még akkor is jó lehet a jód ha rosszul vagyunk tőle eleinte.

Ráadásul az élelmiszerek is tele vannak vele. Bizony, mostantól lehet nézni ezt is, ha jót akarunk.

Sok a ködösítés a táplálék kiegészítők körül! A PM betegnek KELLENEK kiegészítők! Ez nem úri huncuttság. Az hogy milyen márka, az már egyéni döntés. Én tulajdonképpen amióta edzek, azóta használtam kiegészítőket.

Amikor beteg lettem, letettem a fehérjéket, kreatint, zsírégetőt,stb. mert hát ha nem edzek huzamosabb ideig, minek?

Egyetlen dolog amit meghagytam az a mutlivitamin. Furcsa is volt az elején hogy miután beveszem, egy óra múlva jobban is vagyok kicsivel. Aztán +D vitaminra is szükség van ill. szelén, cink,réz, A és B vitaminok is kellenek. Ha szerencsénk van akkor találunk olyan multivitamint amiben: van annyi egység ami nem csak dísznek jó és árban is elfogadható. A piacon kismillió vitamint lehet kapni és nem feltétlen az a jó ami drága!

A jódra figyeljünk! Egyszemes kivitelú tablettákban ha benne van a napi jód adag, az pl. az én esetemben nem jó. Én olyan multit használok ami több tablettából van összeállítva és kitudom szedni belőle azt, amiben a jód van. 

Én ezeket szedem.

A pajzsmirigy természetes gyógymódja a népszerű GALAJ -tea. Ez ha alul, ha túlműködő a PM, iható.

Elméletileg a fogyasztása termoszban melegen tartva egész nap. Egy adagnyit fogyasztunk el egy nap alatt, de nem egyszerre! (Amikor először vettem, sikerült egyszerre meginnom az egészet. Aztán nem értettem hogy mitől vagyok ennyira pocsékul és remegek össze-vissza.) Megivásakor pedig gargalizálva nyeljük le. Hát nekem ezt nem sikerül megtennem, mert a buszon vagy a munkahelyen neki állnék gargalizálni... hagyjuk.

A mai napig nem tudom eldönteni hogy mennyi hatása van a teának. Az orvosom szerint hülyeség. Szerintem meg nem az, csak a hatása függ a betegség mértékétől. Aki annyira rosszul van hogy fel sem tud kelni és azt sem tudja hogy hol van, annak szintetikus hormon kell, nem egy csésze tea. Viszont attól mert nem gyógyszer hanem szárított növény, még használhat a betegség ellen.

Ennek a betegségnek két oldala van. Az egyik az orvosra várás, tabletta szedés, fehérköppeny és talán a műtét.

A másik oldala az elmélkedés azon hogy mit rontottunk el, mitől lettünk betegek, mit kell megváltoztatunk. Idegbeteg voltam? Rosszul kajáltam? Sosem pihentem? Nyugodjunk le, álljunk meg és nézzük meg milyen természetes gyógymódik vannak.

Szerintem a kettő ötvözése, és a kitartás visz előre a gyógyulásba.

Teltek a hetek és a vérvételek.

Olvastam már mindenféle diétáról hogy mik azok amit a PM betegnek kerülni kell. De nem tartottam be komolyan meg nem is érztem hogy kellene nekem ezzel foglalkozni. Hiába lettek jobbak az eredményeim, a rosszullétek csak nem múltak el. Kezdtem sejteni hogy a kajához is köze lehet ennek, mert valahogy mindig a kaja után jöttek ezek. A pajzsmirigy elromlása ezt is okozza, többek közt. Ezek a mirigyek kapcsolatban vannak egymással. Ha az egyiknek baja lesz, a többi is megy vele. Így a hasnyálmirigy is.

Mehettem a cukorterhelésre. Aki nem tudja: reggel éhgyomorra meg kell inni nagy adag cukrot. Gyakorlatilag mintha egy zacskó negrót egyszerre nyelnénk le. Aztán jönnek a vérvételek, óránként egy. Persze a nagyadag cukor jókorát adott az inzulinomnak és beszédültem rendesen. Hát persze, még cukorbetegség! Az kell még ide... Ezektől meg a szokásos' homrmonos vérvételektől úgy néztem ki mint egy haladó herroinista. Az eredmények nem lettek valami jók. Inzulin rezisztencia határán táncolok. Csakhogy kiderült hogy az inzulin szinteket nem sikerült felírni és hiába próbáltam utólag kikérni a csúcs értékeket, addigra a véremet odaadták egy éhes vámpírnak ... mehettem mégegyszer az egészet megismételni! Kevés volt úgy is szúrás rajtam.

Elmentem egy dietetikushoz. Átbeszéltük hogy mit és hogyan kellene ennem. Szerencsére a net tele van tudással gluténmentes étrendekkel, kalória számlálókkal. Tehát újabb cumi! Se cukor se tészta.

A diétázás nem volt új számomra, mert már nagyon régóta nem ettem bizonyos ételeket. Hús,zöldségek, rizs,gyümölcsök. Néha egy kis szemétkaja is befért, ráadásul szeretem az édességet is. Normális kaja nélkül nem fejlődik sem az izom és a zsírocska is rajtunk marad. Tehát jöttek a teljes kiörlésű lisztek, kenyerek és az édesítőszerek tömege. Az első hetekben még nem zavaró. Aztán telnek a hetek, hónapok és sosem gondoltam volna hogy inkáb nem eszem meg a cukormentes csokit, mert annyira tele a tököm az édesítő ízével.

Sosem voltam egy nagy kenyeres, de a fehértészták után elég büntetés az a kesernyés íz, ami a gluténmentes tésztákban van. Minden ami jó, csoki, pizza, sör, bármi... TILOS! Tele a tököm, az a helyzet. DE bevált.

Eltelt pár hét és jobb lett tényleg. A szívdobogás, lihegés, izzadás, vérnyomás hintának vége. És ami lényeges:

ha helyre jön a PM, akkor elmúlik ez is!

Időközben próbáltam együtt élni ezzel a fél-ember léttel.

Arra már az elején rájöttem hogy ez ami eddig volt, ennek véget kell vetnem, mert sosem gyógyulok meg. És szedhetem a rohadt gyógyszereket amíg élek, vagy ameddig bírja a májam.. Tehát bekellett vennem az egyetlen igaz és egyetlen gyógyszert ami minden problémára jó: a leszarom tablettát.

Régen mindíg rohantam minden hova. Ideges voltam ha valami nem úgy történt ahogyan én akartam. Mostantól másképpen lesz!

Ez sokkal de sokkal nehezebb mint az ember kimondja vagy leírja. Állandóan figyelni kell magunkat hogy na ' nehúzd fel magad, szard le, stb. Lekésed a buszt? -majd jön másik. A munkahely stresszel? -nézz körbe, mindenki stresszel vagy csak te vagy ilyen hülye? Fejezd be ezt és mosolyogj egy nagyot mindenkire akit legszívesebben a csillagok közé rugnál. Kinek ártasz azzal, ha ölöd magad? Mert annak nem aki miatt ez történik. ERRE RÁ KELL JÖNNI! Mostantól csak te vagy magadnak. Nem önzőnek vagy bunkónak kell lenni, nem kell félre érteni. DE meg kell állni néha és körbenézni és venni egy nagy levegőt. Ja! és meg kell tanulni pihenni!

Az nem pihenés hogy este lefekszel aludni meg az sem hogy nem dolgozol éppen. Élményeket kell szerezni amik boldoggá tesznek, tök mindegy mi az. Érezd jó magad a bőrödben.

Én évekig nem tettem ezt. Nem tudom mi hiányzott, csak rohantam el minden mellett és semmi nem okozott örömet vagy csak rövid ideig. Hát most szépen megtanultam hogy milyen fasza dolog, ha úgy tudok menni az utcán hogy nem fulladok vagy szédülök :)

Mi volt régen, amikor még nem voltam beteg? Mondjuk 15-20 éve... Ezt próbáltam meg visszahozni, a nemtörődöm diákéveket. Mivel foglalkoztam, mivel nem? Hát hogy nem stresszeltem, az tuti. Elővettem régi zenéket, képeket és megpróbáltam felidézni az akkori életérzést. Nem volt még az annyira régen, csak sikerülni fog.

Addig andalogtam a Buddha létben míg a vérképem egészen mást kezdett el mutatni. Konkrétan a hormon szintek megfordultak és elmentem alulműködésbe. (A legtöbb PM beteg alulműködő tudomásom szerint.)

Annyit tudtam idáig az alulműködésről hogy minden harmadik kövér csaj erre hivatkozik hogy ezért nem tud lefogyni... meg hogy állandóan fáradtak. A túlműködés hónapjai után konkrétan örültem ennek.

Az állandó szívdobogás, feszültség, hajhullás, remegés, magas pulzus és idegbaj után álmosság?! Na ez már nekem nem árthat. Amúgy ez is igen jó lecke volt, mert megintcsak bebizonyosodott hogy fogalmam sincs mi zajlik bennem és az orvosok arcát elnézve nekik sem túl sok. 'Érdekes eset' - ez lettem én.

 - Finomságok tárháza! Van itt szteroid, szívgyógyszer, öregeknek való agyas gyógyszer, szintetikus hormon és pár kiegészítő. Jó étvágyat! -

Az endrokrinyólógus egyből Medrol kúrát írt fel. Soha idáig nem szedem szteroidokat és most akaratomom kívül szedhetem. Amit olvastam róla, az nem volt valami bíztató, elég szép mellékhatásokat tud produkálni széles skálán mozogva. De mivel a szemeim nem javultak, ezért kész voltam bevállni mindent.

Itt csináltak először!( pedig már kellett volna) komolyabb vérvizsgálatot is ami már tartalmazta az autoimmun számadatokat is.

A kezelésnek két fajtja van. Az egyik az infúziós csepegetés, Ez rövidebb ideig tart- pár hétig- viszont többször egy héten bekell feküdni és megvárni amíg a nagy adag Medrol bekerül. Ez a metódus a leírtak alapján rövid időn belül tud javulást okozni. Én a másik típust kapom, a hosszú tablettás kezelést. Napi 24 Mg -ot kaptam ezt kellett hetek alatt csökkentenem. Eleinte furcsán éreztem magamat tőle, aztán pár hét után kezdtem érezni hogy nálam a mellékhatás az idegrendszeremen jön ki. 

Konkrétan felerősíti az érzelmi állapotot. Tehát ha az idióta szomszédok kopogásától nem tudtál aludni, akkor 10x annyira se fogod tolerálni a kopogást. így visszagondolva olyan dührohamok törtek rám hogy szégyenlem magamat. Nagy úr a kémai. :) Lehetünk akármilyen békés és kultúrált emberek, addig amíg nem kapunk valami olyat, amitől úgy szakadnak el a korlátaink mint egy papírzsebkendő.

Aztán marad a hihetlenkedés, hogy 'atyaég ez én voltam?'

A karácsony előtti hajtás sem tett jót, pihennem kellett volna. Ehelyett a bandzsa szemeimmel még befejeztem a megrendelt rajzokat.

Életem legszarabb karácsony köszöntött rám. A szenteste abból állt hogy ültem összezuhanva, rosszul léttől és próbáltam összeszedni magamat hogy ne okozzak csalódást a családomnak. Aztán eltelt pár óra és már mint akit a világ béke szállt meg, vigyorogva jöttem mentem. A FT4, TSH értékeim jobbak lettek. Valahogy én nem éreztem magamat jobban. Néha jókat röhögtem magamon hogy hogyan lehet ilyen szar betegséget összeszedni...

Mivel  szemészeten nem találtak semmit, ami a romló látásomat okozná, Mehettem a SOTE neurológiára. Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. Szegény szüleim állandóan vittek valami kórházba mert mindig volt valami. Biztos akkor utálhattam meg az orvoshoz járást, ami azóta is tart. Most bepótolhattam a kihagyott éveket, kellemes egésznapos ott ülésekkel. Még nem voltam neurológián, szóval érdekes votl találkozni a 'bentlakókkal' akik ott vannak állandóan. Csináltam MRI vizsgálatot is, na ilyenem sem volt még. Utána 4 napig nem hallottam az egyik fülemre... Miután a rendelés már végetért már csak az ügyeletes orvos tudta megnézni az eredményt. Az volt a véleményük hogy ez nem Basedow, mert nem látnak sem letapadás, megvastagodást, stb. Ha nem az, akkor mi? Másnap jöjjek vissza és akkor egy következő orvos is megnézni az eredményeket.

Érdekes volt ez a pár eltölött nap itt. Látni ezeket az embereket, akik... nos komoly problémával küzdenek láthatólag. Elég egy betegség és mi is tátott szájjal, felfelé bámulva mászkálhatunk a kórházi folyosón. Lehet tanulni, alázatot is.

Másnap ismét vissza. A doktornő sem látott semmit. Viszont felajánlotta hogy megcsapolja a gerincem, mert ő arra gyanakodott hogy a gerinc folyadékból kilehetne mutatni a gyulladást, ami okozhatja a kettőslátásomat. Először belementem, csak aztán kiderült hogy akkor ezt így most akkor kezdjük is és majd holnap este ha már tudok járni akkor hazamehetek :) Na ekkor már több napos ücsörgés után elszakadt a cérna. A PM miatt van ! Nem más miatt, nem kérek csapolás köszönöm! Eleve endokrinlógiára szeretnék menni! Ebben maradtunk, bár a vizsgálat kimaradása miatt nem tudott beutalót adni endóra. Nagyon tele lett a tököm, ezt lehet kapni a TB ért?! Már ott kitaláltam hogy megyek magánkórházba és befejezem a szerencsétlenkedést. Volt már elég papírom, most már csak történik valami, mielőtt kiesnek a szemeim a helyükről...

Próbáltam találni megfelelő orvost. Az államiaknál fél év és 10 hónapra adtak időpontot. Igen, ennyi. Volt hogy leültem az rendelésre és a megkezdés előtt jött egy nővér hogy bocs de a doktornő ma nem jön. Amúgy is 2 hetente csak egyszer rendel. Egy kollégám ismerősénél kötöttem ki. Három hét fél vakság és betegségem beköszönése után először látott endorkinológus szakember, akinek végre! nem kell semmit sem magyaráznom.

Dec 7. Mikulásra bemutatkozott a Bazedow kór. A nevét is utálom. Olyan mintha a Bolgár kommunista párt alapítója lenne.. Bazedow etás'. A munkahelyemen már hónapok óta költözés zajlott. Nem keveset csomagoltunk, dobozoltunk, cipeltünk. Persze a munkák mellett. Egy reggel ülök a dobozok között és a szemüvegem alól bámulom a notebookom. Aztán egy nagy rántást érzek a jobb szememben. És onnantól kettőt látok. Egyből szóltam a kollégáknak hogy helyzet van. Ők nem láttak semmit a szememen, csak azt hogy rohadtul piros. Egy kis idő múlva én is megnéztem a tükörben és tényleg nem vagyok bandzsa vagy kancsal. Természtesen rögtön tudtam hogy ez a PM miatt van. Az egyik kollégám elkísért a SOTE szemészetre, ez volt a legközelebb. Elég ...szar volt így mászkálni,

Próbálja ki! Bandzsítson be és járkáljon úgy 5 percig. Na, én ezt teszem hónapok óta.

A portán bejelentkeztem és miután elmondtam a portásnak hogy mi a pálya, eltűnt a kincstári hangnem és mehettem a sürgősségire. Annyira nem volt sürgős.. kb. 8 órát töltöttem itt. Megvizsgált kb. 5 orvos és 1 főorvos is. Lényegében u.a a vizsgálatokat végezték el rajtam csak 4 különböző szobában. Arra a megállapításra jutottak délután 4 re hogy én lényegében mindig is kettőt láttam :D Tőlem hallottak először erről hogy a PM miatt is lehet kettős látás. Nem viccelek. Nem leszólni akarom őket, ez nem egyszerű betegség. Átküldtek a neurológiára: igaz hogy már bezárt de menjek be hogy sürgős és akkor majd foglalkozni fognak velem. Nekem elegem volt már 8 óra után és inkább haza mentem- segítséggel persze. Ehhez amúgy hozzászokhattam megint. Ismét ott tartok mint  évesen.

- így láttam a bal és jobb szememmel. Akkor közben még fájt is a jobb szemem. -

A szem kidülledését, kifordulását az okozza hogy a szemmozgató izom megvastagszik és letapad.

Nálam ez a medial rectuson jelentkezett (bár ezt akkor még nem tudtam) ezért éreztem azt a fájó rántást a szememben.

A szememből élek. Fél szemmel vagy vakon.. nem tudom elképzelni az életemet. Pláne úgy hogy ez a betegség még lehet rosszabb is. Konkrétan kezeletlenül vaksághoz is vezethet de a műtét sem ritka eset.

 Nem elég az eddigi szívás most még ezt is!

Megbarátkozhatok a vaksi életmóddal? Amúgy is szemüveges vagyok, tehát nem sólyomszem alkat. Azt mondják hogy a PM betegek közt sok a depressziós (egyébként a betegséghez tartozik a hullámzó kedély állapot) de ezek után lehet csodálkozni? Ezidáig úgy gondoltam hogy gyorsan leteszem ezt a betegséget. De így? Ha nem jön helyre akkor kaphatok izotópos jód beültetést (radikoaktív jód beültetés, ami lebontja a PM egy részét. Ki választja ezt?!! és a vicc az hogy azt írják róla hogy nem veszélyes művelet :D), vagy kivehetik a PM egy részét. Persze utána már szinte biztos hogy nem fog úgy működni ahogy kell, tehát szedhetek gyógyszer amíg élek.

Tehát mehettem a neurológiára. Bár én az endokrinológára akartam menni, ahova ez kór tartozik.